Öt tévhit a digitalizációról

Annak ellenére, hogy a digitális transzformáció milyen forró téma manapság, meglehetősen sok a vele kapcsolatos félreértés, amelyek nem segítik a vállalati döntéshozókat a megfelelő digitalizációs stratégia kialakításában.

A digitalizáció nem cél

Mint általában minden üzleti trenddel, a digitalizációval is megtörtént, hogy miután hasznossága kétségbe vonhatatlanná vált, eszközből céllá "butult le". Vagyis, a követő stratégiát alkalmazó döntéshozók már nem feltétlen veszik a fáradságot, hogy elemezzék a versenyképességüket befolyásoló tényezőket, hogy majd a megfelelő szervezeti és technológiai átalakításokkal fejlesszék azt. Sokkal egyszerűbb levenni a polcról a legjobban fogyó "megoldáscsomagot". És bármilyen rosszul hangzik, ebben a stratégiában kevesebb a tévedés, mint gondolnánk.

Ennek ellenére a digitális transzformáció stratégiai és operatív tervezésének közepette nem árt, ha időnként megállunk és tudatosítjuk, hogy mit miért csinálunk. Hogy a digitális transzformáció azért kívánatos, mert növeli a hatékonyságot és csökkenti a környezeti terhelést; és azért kötelező, mert a piaci verseny kikényszeríti mindkettőt.

Tehát a cél a jobb működés, a digitalizáció pedig "csupán" a legjobb eszköz erre. Érdemes elkerülni a hibát, amibe már oly sokan beleestek új technológiákkal kapcsolatban, hogy miután kalapács van a kezükben, mindent szögnek néznek.

A digitalizáció természetes

Az emberiség története a technológia története. A történelmet és a gazdasági fejlődést végigkísérte a folyamatos technológiai megújulás. A legnagyobb hatású társadalmi változások mögött mind ott áll valamilyen új technológia. Az innovációs nyomást ugyanis le lehet egyszerűsíteni két alapvető célra, amelyek több ezer éve változatlanok:

1. Hogyan élhetne egészségben és jólétben minél több ember, az ismert és ismeretlen világ minden szegletében?
2. Hogyan tud ez a növekvő populáció koordináltan együttműködni a további fejlődés érdekében?
   
   

Nem kell különösebb vizsgálódás, csupán rá kell néznünk a hírportálok címlapjaira (Mars kolonizáció, védőoltások, élelmiszernyomtatás, közlekedési forradalom 5.0, digitalizáció, ...), hogy lássuk, az emberiség még mindig ezeknek a céloknak a mentén fejlődik.

Hogy miért érdekes ez? Azért, hogy lássuk: a digitális transzformáció, amivel ma küzdünk, csupán egy technológiai change a sorban. Nem különbözik lényegesen attól a sokktól, amit a telefon a vonat, az íj vagy a tűz felfedezése okozott a szervezeteknek. Valójában jól bevált receptünk van arra, hogy hogyan kezeljük a digitalizációt a vállalatunknál, hiszen az iparágunk az elmúlt évtizedekben jó eséllyel átélt már néhány hasonló sokkot.

A papír nem a digitalizáció ellentéte

A mai vállalati létezésben a papír egyet jelent az elavult, analóg, pre-digitális múlttal. Kevesen gondolnak bele, hogy ezeken a megvetett papírlapokon legfeljebb aláírás formájában létezik kézzel írott szöveg. Hogyan készülnek, akkor ezek a dokumentumok? Nem írógéppel, mint tudjuk. Számítógépek és nyomtatók milliói nélkül az emberiség nem lenne képes nagy mennyiségben papír alapú dokumentumokat előállítani.

A világ papírba fulladása nem az analóg világ haldokló vergődése, hanem a digitális világ gyermekbetegsége. Miért is kell valamit kinyomtatni, ami már benne van egy számítógépben? Miért kell aztán egy másik ponton ezt a dokumentumot újra digitalizálni (scannelni)? Azért mert a digitalizáció valamikor hetven éve elkezdődött, azóta is tart, tehát még nem teljes.

Amíg egy folyamatban vannak nem digitalizált szakaszok, addig a folyamathoz szükséges valamennyi dokumentumot ki kell nyomtatni, méghozzá minden olyan ponton, ahol a digitális lánc megszakad. Tetézi a jelenséget, hogy a digitális szakaszok semmi nem drága alapon egyáltalán nem takarékoskodnak az információ mennyiségével, hiszen digitalizálva ennek nincsenek komoly költségei.

A transzformáció egy folyamat

Ahogy az előző pontban is láthattuk, a digitalizáció már tart egy jó ideje, maga a technológiai fejlődés pedig pár ezer éve. A neve is mutatja, hogy a transzformáció egy folyamat, ami egy mozgó cél felé tart, de jó eséllyel soha nem éri azt el. Ezért a digitalizáció kapcsán a döntéshozónak nem a cél kijelölés a feladata. Sokkal inkább az, hogy megtervezze az oda vezető soha véget nem érő utat, illetve egy folyamatot, ami állandó jelleggel újratervezi a célt.

Egy idealizált jövőkép kikényszerítése rugalmatlansághoz vezet, ami csökkenti a szervezet alkalmazkodóképességét, ráadásul informális folyamatok kialakulásához is vezethet.

A jó partner az átmenet szakértője

A jó digitális transzformációs stratégia az átmenet megtervezéséről és gördülékeny lebonyolításáról szól. Vagyis olyan hibrid (papír-digitális) folyamatok felállításáról, amelyek a lehető legoptimálisabb ütemben terelik a szervezetet előre a digitalizációban. Amikor egy szervezet külső partnert keres ehhez, akkor jól teszi, hiszen egy tanácsadó partnernek megvan az az előnye, hogy sokkal szélesebb a látóköre.

Azonban a partner kiválasztásánál érdemes figyelni rá, hogy ez a tanácsadó nem-e esik az előző pontban említett hibába, azaz, nem-e sokkal inkább egy sci-fi jövőkép szakértője, mint a praktikus mindennapos megoldásoké.