Elevate the power of your work
Kérj INGYENES konzultációt még ma!
És bár a hatékonyság még mindig a szokásos működési eljárások közé tartozik, ezt a reziliencia jelentősen befolyásolta, ami miatt a szervezetek véleménye megoszlik abban, hogy a kettő közül melyik élvez prioritást.
Mielőtt a COVID-19 életünk részévé vált volna, a szervezetek világszerte a hatékonyság növelésére összpontosítottak a költségek csökkentése érdekében. A hatékonyság - vagyis a jobb eredmények elérése kevesebb erőforrásból - sok vállalkozás egyik fő, ha nem a fő célja volt. És bár a hatékonyság még mindig a szokásos működési eljárások közé tartozik, ezt a reziliencia jelentősen befolyásolta, ami miatt a szervezetek véleménye megoszlik abban, hogy a kettő közül melyik élvez prioritást.
Az Economist Impact által végzett, és az Iron Mountain által támogatott legújabb globális kutatás szerint a vezetők 41%-a még mindig a rövid távú, hatékonyság fókuszú stratégiákat részesíti előnyben, a hosszú távú reziliencia kiépítésével szemben. Viszont így potenciálisan ki vannak téve az előre nem látható, jövőbeli, ismeretlen zavaró tényezőknek. Ugyanakkor a rezilienciával kapcsolatos hozzáállásuk több szinten is megváltozott, ami örökre megváltoztatja a munkavégzés módját.
A világjárványt megelőzően a legtöbb szervezet rendelkezett vészhelyzeti tervekkel, amelyek azon a feltételezésen alapultak, hogy a katasztrófa egy bizonyos szegmensre, földrajzi területre vagy üzletágra koncentrálódik, azonban nem foglalkoztak az üzleti tevékenységük egészével. A pandémia óta a vezetők 84%-a egyetért abban, hogy a rugalmassághoz a vállalat egészére kiterjedő, funkcionális együttműködésre van szükség; hiszen ez már nem csak az IT felelőssége. Ennek eredményeképpen egyes szervezetek "Chief Resilience Officer" szerepkört hoztak létre, míg mások reziliencia bizottságokat állítottak össze, amelyek azonnal készen állnak a bevetésre, ha zavarok lépnek fel. Bár a legtöbb vállalat a központosított irányítást részesíti előnyben, a helyzetekre való gyors vagy agilis reagálás érdekében egyre többen ösztönzik a gyakorlatias, decentralizált megközelítést.
Az, hogy számos szervezetnek azonnal át kellett állnia a teljes távoli működésre, első kézből nyújtott betekintést számukra a reziliencia terv valós idejű kidolgozásába - és annak fejlődésébe a világjárvány elhúzódása során. Legfrissebb kutatásunk szerint a munkavállalók jóléte és biztonsága most a szervezetek első számú prioritása. Ehhez szorosan kapcsolódik a távmunka és a hibrid munkavégzési lehetőségek bevezetése, amelyek az első öt legfontosabb terület közé emelkedtek, kiszorítva az adatvédelmet. Ezáltal a globális szervezetek elismerték azt, hogy:
Az a képesség, hogy a munkatársak bárhonnan zökkenőmentesen végezhetik munkájukat, rugalmasságot biztosít a szervezetek (és alkalmazottaik) számára anélkül, hogy ez a produktivitást befolyásolná. A világjárvány bebizonyította, hogy a reziliencia megköveteli az alternatív munkamodellek gyors kialakítását, mivel az életszituációk világszerte egyre összetettebbé és változékonyabbá válnak.
Kutatásaink egyértelműen azt mutatják, hogy a vezetőknek határozott jövőképet és támogatást kell tanúsítaniuk az reziliencia kiépítése iránt, és ehhez megfelelő erőforrásokat kell biztosítaniuk. Minél rugalmasabb egy vállalkozás, annál jobban teljesít a versenytársainál, nemcsak pénzügyi szempontból, hanem az ügyfelek elégedettségi mutatóinak javulásával, a sikeresebb kockázatkezeléssel, a tehetségek megtartásának növekedésével és az ESG-célok elérése felé tett nagyobb lépésekkel is.
Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de abban biztosak lehetünk, hogy az agilitás és a rugalmasság kritikus tényező lesz a globális éghajlati és egészségügyi válságok, a politikai konfliktusok, sőt az olyan új technológiák, mint a metaverzum hatásainak kezelésében is. A reziliencia és rugalmasság újradefiniálása kulcsfontosságú lesz kollektív kitartásunk és sikerünk szempontjából, miközben új tapasztalatokkal találjuk szembe magunkat.
Kérj INGYENES konzultációt még ma!